Pétert Pál elvtárs, volt pufajkás kultuszminisztersége alatt reptette a pártállam egy (akkoriban) baráti szigetre. Lélekben Moszkván át szállt a gép. Fizikai síkon édes mindegy honnan indult a szovjet gépmadár.

Péter Patkány épen megérkezett. Evett-ivott, működött, a lányokat is megnézte közelebbről – ezt ő maga mondja, tehát igaz lehet.

A repülő visszafelé még oldalra is dőlt, ami nagy esemény volt a kommunista nevelőapa szárnyai alatt felfelé bukfencezgető legénynek.

Péter azért kapta meg ezt a lehetőséget a kirándulásra, mert már fiatal korában erősek voltak az öncenzúrázós hajlamai. Ezt, amikor már nem volt kínos, vállalta. Verselő szárazföldi patkányként, majd az alkoholos italokat rendkívül kedvelő kopaszként, egészségügyi okokra hivatkozva lemondta a témába vágó könyve megjelentetését, és az aláírt szerződést felesége és egy személyben ápolója közreműködésével semmisnek énekelte át.

Péter Patkány egy mesefigura sehol sincs országban. Díjazott és fizetett nemzeti kullancs. Dupla akadémista.

A szóban forgó írás 2020-ban egy állami irodalmi portálon újra megjelent.